Cselekvőképesség
Miért szerepel a cselekvőképességhez való jog az MDAC célkitűzései között?
A fogyatékossággal élő személyeket a világ számos részén megfosztották attól a joguktól, hogy a saját életükre vonatkozó döntéseket hozhassanak. Európában - és másutt is - ezt olyan módon érik el, hogy az érintett személyt megfosztják a cselekvőképességétől illetve korlátozzák a cselekvőképességét, és egy másik személy gondnoksága alá helyezik. Ennek következtében sérül az illető személy autonómiája, vagyis az arra való képessége, hogy tájékozott, kényszer nélküli, önkéntes döntéseket hozhasson.
A gondnokság olyan jogi mechanizmus, amelynek során az emberi jogi visszaélések igen gyakoriak lehetnek. Számos országban ez olyan jogi mechanizmus, amely a visszaélések fenntartását és leplezését szolgálja, és amely akadályozza az elkövetők felelősségrevonását. Azt követően, hogy orvosszakértői javaslat alapján egy bíró úgy dönt, hogy valamely személy nem képes meghozni az élete során szükséges napi döntéseket, az érintett személyt hivatalosan megfosztják a cselekvőképességétől. A cselekvőképességtől megfosztott személy mellé egy gondnokot – gyakran egy ismeretlen személyt – neveznek ki. A cselekvőképességtől való megfosztás gyakran attól a törvényes jogától is megfosztja az illető személyt, hogy szerződéseket köthessen, ügyvédeknek szóló utasításokat adhasson, szavazhasson, tulajdonnal rendelkezhessen, házasságot köthessen vagy akár csak gyermeket nevelhessen. A kinevezett gondnok hozza meg mindezeket a döntéseket (vagy e döntések többségét) a fogyatékossággal élő személy helyett. A döntéseket az illető személy „legjobb érdekei” szerint hozza meg, ami nem minden esetben egyezik meg azzal, amit a fogyatékossággal élő személy ténylegesen kíván.
Helyettes döntéshozatal esetén az érintett személyek éveken át „civil kómában” maradhatnak. A gondnokok gyakran arra vonatkozó jogkörrel is rendelkeznek, hogy valamely felnőtt személyt pszichiátriai vagy szociális gondozó intézményben helyezzenek el, és az illetőt korlátozhatják ezen intézmény elhagyásában. Amikor az értelmi fogyatékossággal vagy pszihoszociális fogyatékossággal élő gyermekek elérik a 18 éves életkort, gyakran automatikusan „cselekvőképtelennek” minősítik és gondnokság alá helyezik őket.
Miért emberi jogi kérdés a cselekvőképesség?
Az autonómiához és az önrendelkezéshez való jog, valamint a tisztességes tárgyaláshoz és a magánélet tiszteletben tartásához való jogok mindegyike alapvető emberi jog, amelyeket számos emberi jogi nemzetközi szerződés is rögzít.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény 12. cikke közvetlenül rendelkezik a cselekvőklpesség gyakorlásának biztosításáról, elismerve, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal egyenlő alapon élveznek cselekvőképességet az élet minden vonatkozásában. Az államoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését azokhoz a támogatási formákhoz, amelyre a cselekvőképességük gyakorlása során szükségük lehet. A rendszereknek tartalmazniuk kell biztosítékokat is, és a cikk szerint a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal egyenlő tulajdonjogokkal kell rendelkezniük. A cselekvőképesség kapcsolódik az ENSZ Egyezmény számos más rendelkezéséhez is, például a 23. cikkhez, amely biztosítja a családhoz, termékenységhez és a szülői szerephez való jogot; a 29. cikkhez, amely biztosítja a politikai életben való részvétel jogát; valamint a 22. cikkhez, amely az magánélet tiszteletben tartásához való jogról rendelkezik.
Ezek a rendelkezések adnak hitelt az MDAC azon követelésének, hogy a fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességtől történő önkényes megfosztásától az államok térjenek át olyan nemzeti szakpolitikák és jogszabályok elfogadására, amelyek eredményeként megvalósul a támogatott döntéshozatal.
Miért dolgozik az MDAC?
- Az autonómia törvényes védelmét
- A kizáró gondnokság megszüntetését.
- A támogatott döntéshozatal, az előzetes jognyilatkozat és tartós meghatalmazások bevezetését.
- Ne legyen kapcsolat a cselekvőképesség és az ezt követő jogvesztés között (tulajdonhoz, családi élethez, munkához, szavazáshoz való jog, stb.)
Milyen eredményeket ért el az MDAC?
A cselekvőképességhez való jog az MDAC 2002-ben történt létrehozásától kezdve a szervezet programjának egyik alapeleme. 2006 és 2008 között számos közép- és kelet-európai országra kiterjedő jelentéssorozatot készítettünk a gondnokság és az emberi jogok kérdéséről. Ez volt a gondnoksági rendszerek emberi jogi vonatkozásaival foglalkozó első nemzetközi vizsgálat. Az elmúlt évek során jelentős pereket indítottunk nemzeti szinteken és az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Többek között az alábbi ügyekben született döntés:
- csehországi döntések
- Stukaturov kontra Oroszország ügyben: ítélet az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, és
- Stukaturov ügyben: ítélet az Oroszországi Alkotmánybíróságon
- Kiss kontra Magyarország ügy
Ezen kívül az MDAC sikerrel járult hozzá a nemzetközi szintű érdekképviselethez, amelynek eredményeként:
- Az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa határozott megállapításokat tartalmazó „Nézőpontok” („Viewpoints”) véleményt adott ki 2009-ben a cselekvőképességhez való jog témájában
- Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága igen határozott ajánlásokat fogalmazott meg a cselekvőképesség témájában azt követően, hogy az MDAC 2009-ben benyújtotta Oroszországra vonatkozó árnyékjelentését
Nemzeti szinten partnerszervezeteinkkel együtt sürgettük és támogattuk a cselekvőképességre vonatkozó jogszabályok reformját, konkrétan Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában.